A 29-es villamos, a „BNV-járat”

… vagyis az volt, amíg lába nem kelt a felsővezetéknek az önálló szakaszon. A vásárközpont legkönnyebb és legkézenfekvőbb megközelítési módja így már évek óta teljesen ellehetetlenült, a jelenlegi eljutási lehetőségek pedig nem megfelelő színvonalúak a nagyszámú látogató kulturált elszállításához.

A járat története 80 évre nyúlik vissza. A város a régi Lóversenyteret „kinőve” 1925. május 10-én avatta fel az Új Lóversenyteret – a mai Kincsem parkot. 1925. október 4-én nyílt meg a BSZKRt. vonala – már akkor is 29-es számmal – a Rókus Kórház és a Lóversenypálya között. A viszonylat természetesen a menetrendben a „szükség szerint” besorolást kapta, lóversenynapokon közlekedett. 1933. augusztus 21-én vezették be az úgynevezett kisszakaszrendszert, melynek legfeltűnőbb eleme a jegy helyett egy gyűjtőperselybe dobható érme (kisszakasz-tantusz) használata volt . Az Új Lóversenytérre vezető viszonylat – lévén időszakos járat – „Nincs kisszakasz” táblával közlekedett.

A képen megfigyelhető a végállomás szerkezete; nagyvasúti pályaudvarhoz méltó 6 (!) vágányos forduló épült az akkor még állatvásártelepként szolgáló vásárváros mellett. Említésre érdemes, hogy ez a hat vágány egyáltalán nem volt túlzás; valóban jelentkezett ekkora igény a járatra! Sajnos a háború ezt a vonalat is károsította: 1944 szeptemberétől a vonal megszűnt.

1945. május 21-én a vonalat ismét megnyitották változatlan útvonalon. A járat a Pongrác út megállónál tér le balra a 37-es vonalról, ezután egy lejtőn ér le a vasúti vágányokig, és keresztezi az ún. „Királyvágányt” (ez a különleges szerepű vasútvonal arra épült még a Monarchia idején, hogy a királyi vonat a Nyugati pályaudvar érintése és irányváltás nélkül juthasson el Bécsből Gödöllőre, a kastélyba). A felsővezeték-keresztezést igen szokatlan módon valósították meg; a vasúti személyzet döntött arról, hogy a villamos, vagy a vasút üzemeltetéséhez szükséges feszültség legyen jelen az egyébként kiszigetelt kereszteződésben.

1949. május 26-án a Rókus kórházi végállomás helyett a Népszínház utcában új fejvégállomást alakítottak ki, ezentúl a 29-es is innen indult. 1961. május 5-étől az időszakos és rendkívüli járatok betűjelzést kaptak a számjelzések helyett; a 29-es számjelzés L-re módosult a „Lóversenytér” után. Az időszakos, leginkább a gyárakhoz vezető ún. „munkásviszonylatokat” fokozatosan megszüntették, 1966. július 1-jén a betűjeles korszaknak is vége lett, a 29-es saját számát kapta vissza. 1972-től felépült a Vásárközpont, az eredetileg irodaháznak tervezett Expo szállóval, és a Városligetből ide költözött a Budapesti Nemzetközi Vásár. 1974-ben állt be a megszüntetésig fennálló helyzet; a 29-es villamosok a Blaha Lujza térről, a 29Y (az Y betűjelzés javarészt az alapjárattal egyező útvonalú, leágazó vonalat jelent) pedig a Baross térről közlekedett. A járat időszakos jellege miatt nem volt állandó járműtípus beosztva a vonalra, ez eredményezte azt, hogy szinte minden típust meg lehetett itt találni, UV, ipari csuklós, vagy a cseh Tátra T5C5 kocsik is előfordultak.

1996-ban rendezték meg a 100. Budapesti Nemzetközi Vásárt. Ismét közlekedtek a villamosok, ezúttal azonban – az alkalomhoz illően – 100, illetve 100Y jelzéssel.

A 90-es években a lóversenyek fokozatos visszaszorulása miatt a villamosjáratot üzemeltető BKV Rt. úgy határozott, hogy a járatot „különjárattá” nyilvánítja, azaz csak fizetett megrendelésekre közlekedteti. Ilyen megrendelés – mondanunk sem kell – azóta sem történt, a járat a ’96-os kiállítás óta nem közlekedett. 2000-ben az önálló szakaszról ellopták a felsővezetéket, pár évvel később pedig lehegesztették a 29-37 villamosvonalak elágazását.

Jelenleg, ha valaki a vásárra akar jutni, három lehetőség közül választhat. Az első az Örs vezér teréről induló EXPO-járat, amelynek normális napi forgalma minimális, kiállítási időszakban viszont a kulturáltság határán túl telítettek az autóbuszok, s akár egy órát is eltölthetünk a forgalmi torlódásokban való álldogálással. A második a Pillangó utcai metrómegállótól való hosszú gyaloglás, míg a harmadik a 29-es vágányain való „nosztalgiázó” gyaloglás a 37-es villamostól.

A Pongrác úti felüljárón minden évben végigvonuló tömeg jelenléte mutatja, hogy a villamosvonalnak a jelen körülmények között is van létjogosultsága. Nem mehetünk el azonban amellett sem, hogy míg egy Budapesthez hasonló méretű európai városnak kötelező „tartozéka” egy jól megközelíthető vásárváros, ilyen nálunk nincs, holott a múltban még rendelkeztünk is vele. A további fejlesztés és a lehetőségek kiaknázása helyett a közvetlen, minden időben akadálymentes nagykörúti Expo-kapcsolatot biztosító villamosvonal az enyészeté lett. Ez is meglátszik a vásárterület forgalmán.